Egy hónap

Eltelt az első francia hónapom, mégpedig olyan sebességgel, hogy csak kapkodom a fejem. Már elég sok mindent láttam, kezdek hozzászokni az itteni élethez.  Prezentációk jönnek és mennek, megint lesz egy holnapután, most éppen a kutatói modulunkat kell bemutatnunk. Semmi baj, ez az utolsó egy ideig :D

Macskakövek mindenütt

Random utca

Ma egyébként brutálisan hosszú napunk volt, de csak a hecc kedvéért úgy döntöttem, letérek a megszokott útról, és bicikliztem egy picit a városban. Persze ismét bebizonyosodott, hogy nem a taxisofőr lesz a B terv, ha esetleg ez a pálya nem jönne össze: sikerült pont az ellenkező irányba haladnom, mint terveztem, de szerencsére még időben rájöttem erre. Az a helyzet, hogy imádok itt barangolni, legszívesebben egy egész napot rászánnék, hogy felfedezzem a várost.

Apró szépségek

Érdekes dolog, de Angers meghozta a kedvem a munkához is. Szombaton egészen este tízig ott voltam a könyvtárban, de mielőtt megijednétek, ebben nagy szerepe volt annak is, hogy ott nagyságrendekkel gyorsabb a net, és végre tudtam youtube-on zenét hallgatni (az élet apró örömei). 

Francia életérzés. Pont.

Van egy tanulószoba is itt, lehet, hogy oda kéne magam bevenni, mert akkor nem ér el a technika (--> semmi facebook, skype, 9gag stb). Egyébként elég sokoldalú az a terem: amióta pénteken leszabadultunk oda, kipróbáltuk Európa legelvetemültebb "társaságépítő", osztálykirándulásos és némileg alkoholgőzös hangulatú játékait, senki nem akar nekünk köszönni...nem is értem xD Na jó, annyira sokan nem láttak minket, de jól szórakoztunk, az a lényeg. 

Nagyon fontos: elkezdődött a "final countdown": jövő hétvégén megyünk Párizsba Danival :)) El sem hiszem, már nagyon várom, kezdenek visszatérő álmaim lenni, meg néha azon kapom magam, hogy párizsi képeket nézegetek a neten és gondolatban barangolok. Ma már le is töltöttem egy térképet, ugye, azért ez még egészséges szint? :D

Végül, de nem utolsó sorban, az első, élménydús hónapom tiszteletére álljon itt egy kis lista arról, mit szeretek eddig, és mit nem.

Szívem csücskei

• Angers kis utcái, egyszerűen megunhatatlan.
• A vadregényes, hatalmas parkok.
• A biciklim :)
• A kis multikulti csapatunk, ahol mindenki kicsit más, mégis vannak közös pontjaink.
• A felhők, amik nem hasonlítanak a magyarokra...tényleg nem, higgyetek nekem :D
• A legtöbb megállóban ki van írva, hogy hány perc múlva jön a következő busz.
• Elcsépelt, tudom, de a francia konyha...kecskesajt, tengeri herkentyűk, halak, zöldségek és gyümölcsök, nem tudok olyat mondani, amit ne szeretnék itt.
• Francia zene, amiből kaptok egy kis ízelítőt is egy denevér és esernyő románcának képében.

Neeeee, avagy a sötét oldal

• Francia munkamorál: ha rajtuk múlna, ki sem nyitna semmi, és mindenkit vendégmunkások szolgálnának ki, persze tiszteletben tartva a kétórás ebédszünetet.
• Fordított villanykapcsolók...no comment
• MINDENT túlbonyolítanak. Ha el akarsz jutni A-ból B-be, még végig kell járnod feleslegesen a teljes ábécét, és persze mindig kitölteni valami papírt, aminek az aláírását úgy vezeted be: "Lu et approuvé"
• Rá kéne jönniük, hogy angolul megtanulni nem ciki, hanem kifejezetten hasznos készség, és ha egy turista csak angolul beszél, kár próbálkozni franciául egy széles mosoly kíséretében.
• Egy biciklis sem jelzi, ha le akar kanyarodni...ez csak kelet-európai szabály?

Prezentálok, tehát vagyok

A világ másik feléről jelentkezem palackpostán, próbálom beleszuszakolni ebbe a kis bejegyzésbe mindazt, ami mostanában történt.
Hétvégén a kis kiruccanásunk után a nyakamba szakadtak elég rendesen a dolgok. A patoszos supervisor nem túl finoman célozgatott rá, hogy egy kis aktivitásnövekedést nem venne rossz néven, úgyhogy a vasárnapom a szakcikkek bogarászása jegyében telt el. Végül nagy büszkén 2 oldalnyi gondosan válogatott infót elküldtem neki, úgyhogy nem panaszkodhat :D Azért azt nem bírtam ki, hogy a szobában üljek egész nap: kimentem a Maine partjára, kedves kis fűben heverészős, hattyúkat nézegetős, csendes estét terveztem, ami hellyel-közzel össze is jött.

Intenzív fűben heverészés a csodabiciklimmel

Persze várt ránk egy újabb prezentáció a rák genetikájával kapcsolatban szerdán. Eljött egy magyar tanárnő Szegedről, olyan lélekmelengető volt egy picit anyanyelven beszélgetni :) Igazán pozitív benyomást tett rám, szemmel láthatólag szereti, amivel foglalkozik, nagyon kedves és támogató volt velünk is. Most a változatosság kedvéért hármas csoportokban kellett prezentálnunk, lassan hozzá fogunk ehhez szokni. Érdekes, hogy mindig elkészítek valami kis jegyzetet, hogy legyen mibe belelesni, végiggondolom, mit fogok mondani, aztán végül semmi sem marad a tervből: a tartalom nem változik, de hogy milyen formában adom elő, az a pillanat szüleménye. Igazából nem is baj ez, legalább (remélhetőleg) kevésbé száraz így, bár lényegesen könnyebb lenne, ha otthonosabban mozognék az angol nyelvben. Viszont arra rájöttem, hogy alapvetően nincs ez ellenemre, sőt még élvezem is :)

Megint léptem előre pár lépést a francia bürokrácia útvesztőjében: megkaptam a bankkártyámat. Kisebb kálvária volt, mert az ATM a fiókban nem fogadta el, iszonyú ideges lettem, már láttam magam előtt, hogy kezdhetem elölről az egész folyamatot, hurrá-hurrá. Szerencsére kiderült, hogy az ATM-ek sem tökéletesek, a másik bankfiókban semmi probléma nem volt. Érdekes, de itt meg lehet azt tenni, hogy a papírpénzt berakod az automatába, és ráteszi a számládra az összeget. Meglepő, de nem rossz ötlet.

A szobám - hiánypótló kép :)

Lassan bele tudunk kóstolni az itteni kórházi közegbe is. Tegnap meglátogattuk a patológia labort, kaptunk látogatói kártyát, és egy rendkívül szimpatikus patológusnő, aki tanít is minket, körbevezetett bennünket. 
Furcsa, de ahogy megjelennek a technikai újítások, egyre kevesebb a boncolás: ő is mondta, hogy talán hetente egyszer boncolnak, egyébként szövettani vizsgálatok a jellemzőek. Az is megér egy misét: a világon minden automatizálva van, a tartósítás, metszés, festés, még a fedőlemezt is külön kis gép helyezi rá a metszetekre. Még két nagyon profi masinájuk van immunohisztokémiához is, természetesen az is önállóan végigcsinál mindent az első lépéstől az utolsóig. Nem tudom, otthon milyen a rendszer, de engem ez a rengeteg eszköz és minimális manuális munka meglepett. Utána bementünk az intézeti könyvtárba, valami hihetetlen menő, megosztott mikroszkóprendszer volt ott. Körbeültünk egy asztalt, és mindenki azt látta, amit a tanárnő, aki eseteket mutatott be meg magyarázott el nekünk. 

Tesco gazdaságos fürdőszoba

Ma a klinikai oldalt is megszemlélhettük: túlestünk az első belgyógyászat gyakorlaton. Nagyon kevés az időnk, gyakorlatilag három óránk van csak összesen hivatalosan, mindhárom háromórás. Persze ez semmire nem elég, délelőtt a doktornővel átvettük az elméleti alapokat, utána meg ki is próbálhattunk mindent. Kicsit vicces, amikor nem beszéltek egy nyelvet a beteggel, és folyamatos tolmácsolásra van szükség: "Jó, most lélegezzen mélyen!...Nem, a kollegina csak angolul beszél...Nagyon jó, most meg kéne fordulni....Igen, külföldi orvostanhallgatók, nem tudnak franciául..." Ebéd után még a rendelésére is bemehettünk. Mit mondhatnék: kicsit más jellegű, mint az SZTK-ban itthon. Három beteget láttunk csak két és fél óra alatt, nem hajtja a tatár, mindenkivel kényelmesen elbeszélgetett, alaposan megvizsgálta őket. Sokkal nyugisabb így, hogy nem állnak sorba még huszonöten arra várva, hogy lehetőleg aznap eljussanak a dokihoz, aki már azt se tudja a nap végére, hogy fiú-e vagy lány. Ma összesen ez a három betege volt, ráadásul adminisztrálnia sem neki kell: minden vizsgálat végén diktafonra felmondta a legfontosabbakat, aztán átküldte a szomszédos szobában levő titkárnőnek, hogy szépen írjon le mindent. 
Maga a kórház egyébként nagyon hasonló ahhoz, mint ami mondjuk nálunk van Szeghalmon: látszik, hogy igyekeznek barátságossá tenni. Színesre vannak festve az ajtók, képek a falon, újságok a váróban, élő növények. Persze vannak különbségek is: egyágyasok a kórtermek, mindenhol modern ágyak és olyan matracok, amikért a magyar intenzív osztályok sorban állnának.

Kárpótlásul ezért a "szakmázós" bejegyzésért hiánypótlásért kaptok tőlem két képet a kis rezidenciámról :D Az ablakban lógó tunika ne tévesszen meg senkit: nem függöny, nem is igénytelenség, csak a mosás borsos ára miatt kézzel, szappannal mossuk a dolgaink nagy részét. Ki tudja, még a végén úgy belejövök, hogy eladom a szegedi mosógépünket :D (na jó, azért ez nem valószínű...)

Kiruccanás - turistaként Angers-ban

Szombati felfedező csipet-csapat

Jelentem, az óceáni éghajlat a kelet-európai JPEMS-esek tiszteletére szedte a sátorfáját, és ma gyönyörű, verőfényes napsütés vette át a helyét. Hálából mi meg úgy döntöttünk, felfedezzük az angers-i "Château"-t, ami sokkal inkább hasonlít várra, mint kastélyra. 

Délelőtt 10-kor (a hétvégi alvásra tekintettel) jött össze a banda a megszokott buszmegállóban a városközpontban, ami még napi leszállóhelyem volt a biciklim előtt. Persze aki buszozik, nem tudja, miről marad le: csodálatos látvány reggel a Maine partján végiggurulni, miközben kel fel a nap az óváros épületei mögött.

Úticél: Château d'Angers

Szó ami szó, elindultunk belehelyezkedni egy kicsit a középkorba. A várat a 9. században alapították, azóta egyre nagyobb lett, a védelem is fejlődött, így végül kialakult a jól ismert, masszív bástyákkal körülvett, erődítményszerű formája. 

Persze belül igazi kis gyöngyszem, gótikus díszítésekkel, illatos fűszereskerttel, kis kápolnával, a klasszikus "kellékekkel".

Vízköpők

Kilátás - még nem a bástyáról ;)

A bástyáról

Mint egy romantikus filmben

Mindenkit elkapott itt a királykisasszony-komplexus: annak ellenére, hogy farsangon általában, traumatikus élményekkel kísérve, bohóc voltam (azóta is irtózom a bohócoktól, nem is értem... :D),most igazán jól esett elképzelni, milyen lehetett itt élni pár évszázaddal ezelőtt. Ezzel mindenki így volt, nem véletlen, hogy az egész társaság végigfotózkodta a délelőttöt a legkülönfélébb helyeken pózolva (valamiért a trón különösen népszerű volt, csak a "facebook-profilkép-a-várossal-a-hátam-mögött" tematika aratott nagyobb sikert)

Ha már itt tartunk, tényleg megér pár mondatot a látvány, ami a középkoriak szeme elé is tárulhatott, persze nem a mai formájában. A kastély a Maine partján áll egy sziklára építve, tehát rá lehet látni a bástyákról a teljes városra, a háztetők felett sétáltunk és tátottuk a szánkat. Nagyon szerencsések voltunk, mivel ilyen időben egészen messzire el lehet látni, de sajnos a természet nem bánik bőkezűen a napsütéses órákkal errefelé. Ezt a napot ki kellett használni :)

Egy csepp lovagkor

Szőlő és gótika

Angers mögöttem

A várban bementünk egy picurka terembe, ahol valami egészen különleges, modern művészeti alkotással szembesültünk. Az egész talán drótból készült, az alakokat csak az alapanyag sűrűbben vagy ritkábban feltekerése adta ki. Hihetetlenül érdekes és ugyanakkor nyomasztó és nyugtalanító volt a sok kéz és emberalak, kicsit a Tim Burton-féle filmek hangulata köszönt vissza számomra benne.

A furcsaság

Persze jártunk egy jóval nagyobb teremben is: megnéztük az Apokalipszis faliszőnyeget, ami Angers egyik fő nevezetessége és szintén a kastélyban kapott helyet. Bevallom, sok mindenre számítottam, de a valóság lélegzetelállító volt.

NE fényképezz! (Ki, én?)

 Egyszerűen monumentális, hat 24-szer 6,1 méteres darabból áll, 90 apokaliptikus jelenetet szőttek bele szorgos kezek az 1300-as években. Meglepően részletgazdag, pozitív meglepetés volt számomra, még arra is vetemedtem, hogy készítsek róla képet annak ellenére, hogy ordítóan egyértelműen ki volt írva, hogy tilos :)

Igazán elszánt kis turisták voltunk ma, bementünk a katedrálisba is. Igazából nem terveztem, hogy feltöltsem a minden családi albumban megtalálható templombelsős képek százhuszadik példányát, de ha akarnám, se tudnám, mert lemerült a fényképezőgépemben az elem addigra. 

Fűszerek...ha illatot is lehetne leírni...

Maison d'Adam

Ma a szép idő tiszteletére kipróbáltunk egy új futó útvonalat, valamivel több, mint 7 kilométert tettünk meg valami eszeveszett tempóban az átlagos sebességemmel összehasonlítva, de utána olyan érzésem volt, mintha kicseréltek volna. Ez megint más jellegű park, a szokott helyünk a "szomszédban" inkább erdőszerű, vadregényes, ez sokkal inkább magán viseli a civilizáció nyomait, szélesek az utak, tágasabb a tér, ami körbevesz. Sokkal síkabb is a terep, kevesebb a növény, inkább rétszerű, néhol kerttel, nem túl sűrűn beépített ligettel, na meg a Lac de Maine nevű tó mellett csónakházakkal meg horgászokkal is lehet találkozni. 

Na jó, véget ért a móka mára, zárul Kata mókatára. Mindenkinek szép hétvégét kívánok! De még éjszakára kaptok tőlem egy képet - ma este ezt láttam az ablakomból:

ABLAKadabra

Angers, je t'aime

Ma az angers-i életem új lendületet vett: megvan a BICIKLIM (a halleluja felcsendül, a zenekar visszavonulhat a színfalak mögé, köszönöm :D). Simán ment minden, odamentünk reggel nyolcra a kölcsönző elé, pedig csak fél tízkor nyitnak, de jobb biztosra menni, ha már egyszer pórul jártunk. Nos, nyolckor csak mi voltunk még ott Lillával...és negyed kilenckor is...félkor is...végül 2-3 ember negyed tíz fele kezdett szállingózni, mi addigra már túlestünk egy mazsolás csigával kísért pékségben melegedésen meg némi (nem túl intenzív) genetikázáson. Végül egy szőke lány előttünk ment be, de így is előkelő második és harmadik helyen futottunk be a bringákért folyó versenyen. Még színt is választhattunk, így lett az enyém ez az almazöld-piros, háromsebességes, kosaras csodabicaj. Utána rögtön el is indultam vele az egyetemre, és lám, csak harminc perc volt az út, paradox módon kevesebb, mint busszal és villamossal. Cseles ez a város egyébként, a szelíd, dimbes-dombos táj erősen próbára tesz, amikor épp felfele kell tekerni vagy futni. Azt hiszem, Szegeden ezután megállíthatatlan leszek.

Két kerékkel több

Ma kellett előadnunk a genetika prezentációnkat, egy angers-i lánnyal, Charlotte-tal dolgoztunk a Down-kór prenatális diagnosztikáján. Átnyálaztunk egy rakat szakcikket, "kontrolcé-kontrolvé" módszerrel másoltunk a genetika és patológia tankönyvekből, és megalkottuk a nagy művet. Szegény Charlotte valami hihetetlen lámpalázas típus, meg (mint a legtöbb franciának) neki sem megy az angol nagyon, de igyekezett, és végül sikerült, pedig kicsit tartottam tőle előtte. Annyira jó érzés volt, a román lányok utána gratuláltak és közölték, hogy tanítanom kéne, mert jó volt hallgatniuk a prezentációt. Azt hiszem, valahol csak előjön a rengeteg tanár felmenő hatása, meg valahol mélyen mindig is volt ilyen motivációm, ki tudja, mit hoz még az élet.

A prezentáción munkálkodva egyébként kipróbáltam a Belle-Beille-i könyvtárat, még közelebb van, mint a TIK Szegeden hozzám, ami azért nagy szó. Nem volt ott szinte egy lélek sem, alighanem odaszokunk majd, ha szorít az idő, és nem fér bele többet a napba az idő elfacebookozása/elblogolása/elchatelése/elolvasgatása. Emellett találtunk egy csomó francia nyelvkönyvet is, kivettünk Fatival egy-egy kezdőknek valót, úgyhogy a szándék megvan, már csak neki kell állni.

Tényleg, ma lett telefonom is, vettem a Carrefourban, amikor kitekertünk suli után Fatival. Nagyon klassz, amikor negyedik-ötödikes voltam, überkirály volt az ilyesmi kinyithatós, színes kijelzős samsung :D Ráadásul piros is, igazi nőcis. Jó az, olcsó, és ha teszek bele SIM-kártyát, működni is fog ;) Amúgy csupa érdekes dolgot vettem a gasztronómiai kalandozás jegyében, többek között egy befőttesüvegben valami kagylót. Ma ettem belőle vacsira, kicsit félelmetes volt, mert látszik a szeme is, de alapigazság, hogy nem szabad analizálni a tengeri herkentyűket, mert nem lesz gusztusod megenni utána. Ízre nem rossz, csak nem érdemes ránézni előtte.

Soirée Crêpe

 Ha már a gasztronómiai kalandoknál tartunk, vasárnap este közös palacsintasütést szerveztünk, összedobtuk, amink volt. Persze mindenki megpróbálta megfordítani a levegőbe dobva, több-kevesebb sikerrel. Amúgy meg kell állapítanom, a nutellás-banános kombó még mindig verhetetlen, és kicsit honvágyam is lett tőle (Jancsó...:D). A románok meg zenében verhetetlenek, olyan lejátszási listát hoztak, hogy szinte sorban állunk azóta is a számokért. Viszonylag ismert, de nem felkapott, főként régebbi, igényes zene volt, meg néha a poén kedvéért Mizu-szintű román számok, amit mindenki utál, mégis mindenki ismer és a másikat túlordibálva énekli, ha meghallja egy buliban. Utána persze nem mentünk el aludni, mint az ovisok ebéd után, hanem leültünk kártyázni, amit folytattunk még a tanulóban is. Na jó, nem volt egy szofisztikált játék, de mindenki nagyon élvezte. A legacélosabbak tán három körül feküdtek le, én hamarabb kidőltem, de nem is baj, néha muszáj aludni.

Kártyázás a konyhában

Holnap meg folytatódik minden, azzal a különbséggel, hogy a zöld biciklimen fogok szállni reggel :D Állítólag a napfelkelte pont akkor van, és a kastély mellett fogom meglátni a napkorongot, már alig várom. Nincs sok pihenőidőnk egyébként, jövő héten újra prezentáció, aktuálisan a rák genetikájából. Na meg az órák anyaga is gyűlik, de gond egy szál se, majd megoldjuk :) 

Zárásképp fogadjatok tőlem egy újabb "fhransziák- há nooormális?" szösszenetet: itt minden villanykapcsoló fordítva van, mint otthon, szóval akkor kapcsolod le, amikor azt hiszed, hogy fel. Jó éjt mindenkinek, el ne felejtsétek felkapcsolni a villanyt! :D

Két hete itt

Tegnaphoz képest pont két héttel ezelőtt érkeztem, nagyon gyorsan száll az idő itt is. 

Tegnap sikerült meglátnunk a fényt a francia bürokrácia alagútjának végén, ugyanis lett francia számlaszámunk. Teljesen ingyen lehet bankszámlát nyitni, nem kell fizetni a kártyáért sem, amit majd jövő héten kapunk meg. Nagyon örülök, hogy haladunk ezekkel a dolgokkal, mert a telefonhoz meg a biciklihez is előfeltétel a bankszámla, a meglétével sokat tágult a horizont. 

Tegnap volt a legelső franciaóránk. A tanárnőt úgy kell elképzelni, mintha a francia nő sztereotípiája elevenedne meg: vékony, elegáns ruhákban, kardigánban jár a nyakába tekert hatalmas sállal, göndör, kicsit bozontos barna haja van, szemüveges, és persze elmaradhatatlan kiegészítője a vörös rúzs. Nagyon fiatalos volt, kedves és közvetlen, és a tipikus franciáktól eltérően kiválóan beszélt angolul. Mi azt hittük, maximum harminc, ehhez képest kiderült, hogy negyvenéves és két gyereke van. Valamit nagyon tud, mert nálunk már huszonévesen örülne a többség, ha így nézne ki.

Időközben bemutatkozott nekünk az óceáni éghajlat is: reggel óta esik, hol hevesebben, hol csak szemerkélve, de nem akarja abbahagyni egy ideig, úgy tűnik. Kár, mert ma már igazán menni akartam futni, de majd bepótolom holnap, ha nem lesz térdig érő víz.

Mars téri piac- francia kiadás

Ma reggel elhatároztuk, hogy támogatjuk a francia kistermelőket és elmegyünk a piacra. (Na jó, igazából abban reménykedtünk, hogy olcsó lesz, de ez hiú ábrándnak bizonyult). A belvárosi piacra látogattunk el, ami azon a téren van, ahol a bizarr modern darabot láttuk egy hete. Pont ilyennek képzeltem el: színes-szagos-zajos, még így is, hogy esett az eső. Vettem is egy rakat zöldséget meg gyümölcsöt, épp most ettem meg a lecsót, amit a szerzeményből készítettem. Viszont az esernyő, táska és bevásárlószatyor szimultán kézben tartása mellett elővenni a pénztárcát felér egy kisebb akrobatikus mutatvánnyal, amiért még az artistaiskolában is taps járna, úgyhogy legközelebb csak akkor piacozok, ha jó lesz az idő.

Most pedig irány a kolihoz közeli, másik egyetemi könyvtár. Igyekszem ma megalkotni a genetika prezentációt, mert az idő szorít, az anyag meg csak halmozódik, ahelyett, hogy magától fogyna. Szép hétvégét mindenkinek! :)

Újra online

Elég hosszú idő után ismét adok magamról egy kis életjelet, semmi baj nincs, csak sok minden történt az utóbbi pár napban.

Meghatározhatatlan formájú szökőkút az egyetemnél

Az intéznivalók listája egyre csak duzzad, talán sosem fogy el, de érzem, hogy előbb-utóbb sikerülni fog mindent helyretenni, legkésőbb akkorra, mire Nantes-ba kell költöznöm :D 

Dologra! :D

Egyetemi épület (könyvtár, étkezde, jogi kar stb.)

Dupla vili

Az itt-tartózkodásom első Achilles-sarka az nem más, mint a bicikli. Elmentünk még kedden délután a kölcsönzőbe, ott álltunk már fél órával nyitás előtt, egyre gyűlt a sor. Végül a hivatalos idő után fél órával sikerült az ott dolgozóknak hosszú családdal és barátnőkkel folytatott csevegés, kávézgatás után kinyitni, majd mikor végigvártuk a sort, közölték velünk, hogy nem úgy van az, hogy ideállítunk, és lesz is bringánk. Azok, akik ott gyülekeztek, ugyanis már korán reggel ott voltak, lefoglalták a bicajt, és most csak érte jöttek. Tehát haza kellett mennünk, értékes órákat vesztettünk...persze Jean már x alkalommal telefonált nekik, hogy van-e 14 szabad járgány, de persze akkor nem voltak képesek megmondani, hogy reggel kell odamenni...ekkor éreztem először azt, hogy nem szeretem ezeket a franciákat.

Időutazás

 Nem baj, mi azért nem akartuk feladni, mára már tervbe vettük, hogy nyitás előtt 1-2 órával ott leszünk reggel, de miután hatkor felkeltem, a neten láttam, hogy csak fél tízkor nyitnak, nekem meg tízre skype-os konferenciabeszélgetésem volt megbeszélve a kolozsvári témavezetőnkkel, úgyhogy ugrott a dolog. Sebaj, kedden akkor is szerzek egy biciklit, ha egy dzsungelen kell áttörnöm hozzá és közben pókok és kígyók záporoznak rám.

Csak az ég miatt :)

Kukkolók (tűzoltás, ingyen cirkusz)

Faló helyett fal-ló

Talán említettem már, de a szomszédunkban van az egyetemi sportközpont. 

Tele van Angers szép kapukkal meg ablakokkal

Sikerült két tesit is felvennem, úgyhogy majd vár a step aerobic meg a pilates :) Az utóbbit már ki is próbáltam, elég vicces volt, egy negyven-ötven körüli táncos tartja, végig magyarázott franciául, én meg sasoltam, mit kell csinálni. Hiányzott már ez a fajta mozgás a testemnek, el is múlt a mázsás táska meg a sok ülés miatti hátfájásom tőle. Azt hiszem, ez így tökéletes lesz, csak azzal lehetne fokozni, ha átmenthetném Nantes-ba decemberre. 

Indokolatlan mennyiségű sör

Az éjszakai élet továbbra is csábítgat minket, tegnap elmentünk egy la Trinquette nevű bárba. Hihetetlen, de csak este kilencig van nyitva, viszont addig vagy 3 háromliteres ízesített bort megivott a társaság. Az egyik sherryvel meg tán ribizliszörppal volt keverve, a másik is valami piros gyümölcsös volt, majd ezzel lehet otthon kísérletezgetni. 
Ott voltak az erasmusos orvosisok is a bárban, már ismertem közülük kettőt, most még legalább hússzal bővült a kör, de szégyen, nem szégyen, a nevek töredékére sem emlékszem. Annyi az új arc, fejlesztenem kell a névmemóriámat :D 

Soft

Persze kilenckor nem állt meg az élet, még utána elsétáltunk egy másik erasmusos törzshelyre, ott már készítettem fotókat is. Softnak hívják, de egyáltalán nem volt soft az a sörmennyiség, amit ott néhányan megittak. Maga a hely kicsit keleties hangulatú, elég barátságos, tetszett. Persze seperc alatt megtelt velünk az emelet, aztán jöttek a barátok, ismerősök, hirtelen egy francia asztaltársaság közepére kerültem. Mindig fogadkoznak a franciák, hogy nem beszélnek jól angolul, én meg erre mondom, hogy én még annyira sem franciául, de tegnap megkaptam a legjobb választ: nyertem, mert ők magyarul egy szót sem tudnak. 

JPEMS egy része

Ezután persze jöttek a szokásos körök, már mindenki tudja, hogy "Egészségedre!", "Szia!", "Köszi" meg "Szeged a napfény városa, sállálálálá" :D Még a végén egy diszkóba is elnéztünk, de az már kicsit szemhéjkitámasztósan ment, elég álmos voltam már, és valljuk be, nem volt a legklasszabb hely. De legalább megtapasztalhattam utána, hogy igenis lehet szépeket álmodni az éjszakai buszon a koliig, és komolyan hozzá tud járulni az utána következő, négyórás alváshoz.

Sok frhanszia

Ma voltam először "dolgozni" a könyvtárban, a Down-kor prenatális diagnosztikájával foglalkoztunk a genetikás párommal, de inkább beszélgetés volt az egyetemi kávézóban. Nem baj, utána hazafele tudtam kicsit fényképezgetni, az eredmény itt látható :) Tegnap amúgy gyalog mentünk Fatival az egyetemre, ötven perc alatt ott lehet lenni, ha gyorsak vagyunk, és sokkal többet lehet látni így, mint busszal. Meg hatásosabb, mint egy kávé, ki is melegedtünk picit a végére. Rá kéne szokni, nem bánnám meg :)

Óóó, még egy random érdekesség: itt sok helyen úgy szokás, hogy az úttest mellett van a járda és amellett a parkoló, szóval a kocsik átmennek a gyalogosok közt, ha parkolni akarnak. Besenyő Pista bácsit idézve: "Há' noooormáááliss?"

Újabb TGV

Most csak egy nagyon-nagyon gyors bejegyzésre jut időm, utána a sztahanovista énemnek teret engedve nekiállok a tanulásnak.

Tegnap végül nem mentem be a városba, helyette igazi lusta napot tartottam. 11-kor kászálódtam ki az ágyból, és jobban meggondolva el sem hagytam a kolit egész nap. Néha ilyen is belefér, de azért nem jellemző rám annyira.

Egy nagy előnye viszont volt a napnak: végre kipihentem magam, és ma már nagyságrendekkel jobban vagyok, mint előző héten voltam. Azt hiszem, lassan el fog múlni a megfázásom, már épp ideje, hogy meggyógyuljak. Tegnap maratoni skype-olást is tartottam, jó volt egy kicsit (??) beszélgetni az otthoniakkal. Egyébként akik kimentek a fesztiválra, azt mondták, nem maradtam le semmiről, úgyhogy nem bánom, hogy feltöltöttem az energiakészleteimet egy újabb éjszakázás helyett.

Ma viszont már mehetett minden teljes erőbedobással, kiderült végre, hogy a kutatói modul hogy fog alakulni. Végül az összes magyar Nantes-ba megy, én egy angers-i lánnyal, Chloéval leszek együtt és egy tüdőgyulladást okozó baktériumtörzs ostorának az egyik fehérjéje által kiváltott immunválaszt fogjuk egereken vizsgálni. Izgalmasnak hangzik, és már azt sem bánom, hogy várost kell váltanom, annál többet látok Franciaországból. Az ilyen témaválasztások mindig bajosak, genetikára is kellett prezentációs témát meg partnert választanunk, de szét lettünk választva Madalinával, mert megint franciákkal kellett összeállni. Nem baj, majd kialakul minden, már látom a fényt az alagút végén. Ha minden jól alakul, holnap felhívja Jean a biciklikölcsönzőt, és szerdától talán két keréken közlekedhetünk végre. A szomszédos sportközpont is megnyitotta kapuit, fel szeretnék venni pilatest és step aerobicot, remélem, lesz hely az órákon. Jó itt futni, de ma sem mertem elindulni, annyira lógott az eső lába, és ha beáll az igazi óceáni éghajlatra jellemző, nedves idő, nehezebb lesz szabadtéri elfoglaltságokat tervezni. Úgyhogy éljen a sportközpont :D

A másik nagyon fontos változás, hogy visszanyertem a lelkesedésemet. Volt egy ideiglenes motivációvesztésem másodév második félévében, de most nagyon tetszik minden, ma is végig lelkes voltam genetikán, fantasztikusan érdekes minden, amiről szó esik. Az meg csak hab a tortán, hogy angolul kell megértenünk mindent és megértetnünk magunkat. Úgy érzem, ez nagy előnyt jelenthet később is.

Most viszont au revoir, folytatom az angol jegyzetek tömeges gyártását.

Angers nights

Viszonylag hosszú Csipkerózsika-álom után nekikezdek az újabb kisregényemnek :) Tudom, hogy sokan vártátok már, hogy írjak, csak kicsit sűrű volt a program, tegnap este/ma reggel (?) fél ötkor feküdtem le, de erről majd picit később.

Péntek

A kastély este

A lenyugvó nap fényében fürdő katedrális

Esti fények a téren

Először is szeretnék hírt adni a hivatalos ügyekkel kapcsolatos fejleményekről. Sikerült befizetni pénteken a lakbért (tűzijáték, fanfárok, angyalok kórusa...), de tényleg igaz, hogy a pokolban a franciák lennének a szervezők, mert valami hihetetlen, mennyire lassan haladtunk, persze angolul nem beszéltek, de ez már nem újdonság igazából. Kettes számú jó hír: megkaptuk a "Proof of residence"-t, azaz a papírt, ami igazolja, hogy ideiglenes angers-i lakosok vagyunk. Folyománya: nyithatunk francia bankszámlát, utána lehet francia telefonunk és végre-valahára biciklink. Persze csak leghamarabb holnap, mert vasárnap van, ilyenkor megáll az élet, emlékeztek, ugye? :)
Egyébként francia SIM-kártyám már van, egy olcsó kártyafüggetlen telefont kell szereznem, és havi 4 euróért két órát telefonálhatok és korlátlanul SMS-ezhetek. Ez azért elég jó ajánlat.

A lányok és a miniatür hidacska

Kolozsvári lányok

Pénteken este belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Elkezdődött Angers-ban az Accroche Coeurs fesztivál, a belvárost ellepték a legkülönfélébb művészeti ágak képviselői. A dress code az, hogy legyen rajtad valamilyen toll, úgyhogy lőttem pár galambot, amikor elmentünk befizetni a lakbért. Na jó, igazából csak a földön találtam tollakat, de ez így kicsit menőbben hangzott. A román lányokkal együtt mentünk, egy picit bolyongtunk a sikátorok közt, amíg odataláltunk a találkozási pontra, de megérte, mert csudaszép utcácskákat láttunk. 

Hullanak a tollak

Nagggggyon alternatív

Végül elértünk a térre, mi voltunk az elsők, mert a többiek másutt vártak ránk. Egy nagy, kövezett teret képzeljetek el, volt ott egy hasonló épület, mint mondjuk nálunk a Szépművészeti, a közepére meg egy bizarr színpadot állítottak fel, leginkább egy állványzathoz lehetett hasonlítani. Hamarosan megérkezett mindenki, utána felállítottak minket, kértek, hogy majd kövessük a darabot...hmm...érdekes kezdet. Maga a színdarab, őszintén bevallom, számomra túlságosan alternatív és kortárs volt. Valamiféle utópia volt, de nem segített, hogy franciául mondták az összekötő szövegeket. Nem klasszikus színházi élmény volt, inkább valamiféle táncos-akrobatikus műsor különféle pirotechnikai látványelemekkel meg furcsa kosztümökkel fűszerezve. 

Csipet-csapat

A városban indul az élet

Az egyik szereplő például állandóan kukorékolt, tollakat hullatott és nagyon érdekesen ugrált. Néha a közönség között is játszottak, különféle futurisztikus, guruló járművekkel körözgettek, mi meg félreugráltunk, ha közeledtek. Összességében rendkívül látványos volt, néha szinte cirkuszi szintet értek el az akrobatikus elemek, volt, hogy a kb. főszereplőnek mondható, a csirkeemberrel megszökő nő spárgában lógott a levegőben vagy 6-8 méter magasan két hosszú sálszerű textilcsík által rögzítve. Nem mondom, hogy mindent értettem, de jól éreztük magunkat.

Party hard

Utána be akartunk ülni valami kis bárba, talán vízipipázni, de végül belebotlottunk egy random bandába. Valami egészen különleges élmény volt, leginkább tárcsára emlékeztető, tálszerű ütőhangszereken játszottak, és pillanatok alatt olyan hangulatot teremtettek, mintha egy őrült karneválon vagy utcabálon lettünk volna. Bámulatos, mennyi dallamot elő tudtak varázsolni abból a fém "izéből", a tömeg meg lelkesen követte őket, bárhova mentek. Persze mi is mentünk velük, Andris meg Fatime élvezte talán a legjobban, de mindenki táncolt, ugrált, csodás volt.

 A város is ünneplőbe öltözött, a katedrális tornyára mindenféle furcsa fényjátékokat vetítettek. Zászlók, csíkok, kockák, tobzódtunk a vizuális ingerekben.  Persze voltak mutatványosok, árusok, egyebek is, mint minden hasonló eseményen.

Madalina, a "water buddy"-m

Charlotte-tal

A kedvenc hidam

Szombat

Kis esti Angers

A bulitól egy köpésre

Úgy tűnik, Franciaország átállítja teljesen a bioritmusomat, ugyanis 10 órakor keltem fel, de csak azért, mert csörgött az ébresztőórám. Hihetetlen :D Szerettem volna egy picit dolgozni, de megint elment a napom elég gyorsan. Estére meghívott minket Sylvain az open doors nevű, Hollywood-Bollywood tematikájú házibulijába, ami igazán nagy kihívás, ha az ember csak átlagos ruhákkal pakolta tele a bőröndjét, és nem is szándékozik jelmezt venni. Egyébként ezen a délutánon volt először honvágyam úgy igazán, muszáj volt hazatelefonálnom. Még s SZIN-en fáztam meg, és azóta sem sikerült száz százalékig rendbejönni, sőt az esti utcai fesztivál rontott picit a helyzeten. Olyan furcsa volt, hogy most nincs senki, aki főzne nekem egy teát, kicsit megszeretgetne, hiányzott az otthon melege. Szerencsére át tudtam lendülni a holtponton, aludtam két órát, utána elmentünk futni, és ismét kerek lett a világ. 

Konyhai labor

Buli a konyhában :P

Végül az esti bulira a bollywoodi témát szemeltem ki, amihez Lilla pöttyös sálja volt a fő eszköz. Nem mondom, hogy autentikus szári lett belőle, de mindenképp érződött az igyekezet. Jó volt így skype-olni, mintha áthelyeztem volna a székhelyem Indiába. 

Party people

Sikerült lekésnünk a buszt, de végül az éjszakai busszal, egy-egy üveg ciderrel felszerelve sikerült eljutnunk a helyszínre. Gyönyörű a kis tér, ahol a ház áll, tiszta történelem szokás szerint. Maga a buli...huhhh...őrület, még életemben nem voltam ilyen házibuliban. Mindenki be volt öltözve, kicsit előhozta bennem a halloweeni kószás bulik emlékét. Voltak egészen őrült jelmezek is, mindenki kitett magáért, de legfőképp a házigazda. A konyhában teljes laborfelszerelés volt, pipetták, Petri-csészék, gumikesztyűk, gyógyszernek kinéző cukorkák, na meg világító abszintos üvegek. 

Lillával

No comment...

A legőrültebb a fürdőszoba volt, színes löttyökkel töltött óvszerek lógtak a plafonról, mesepornó ment egy peep-shows jellegű fal mögött. Az egyik szobában volt egy fotós fülke is, sorra készültek ott a képek. Rengetegen voltunk, nem csak JPEMS-esek, de Sylvain francia barátai is, igazán őrült parti alakult ki, egy csomó emberrel beszélgettem, néha voltak kommunikációs problémák, de ettől csak izgalmasabb lett. Volt, hogy kinn ücsörögtünk a ház előtt, máskor csak bent táncoltunk a méltán lassan a feledés homályába merülő Gangnam style-ra, közben megkóstoltunk mindenféle fura francia italt. A legérdekesebb a kivájt fél görögdinnyébe rakott, vodkás-epres-zselatinos kocsonyaszerű anyag volt, bizarr...
Végül egészen későn, gyalog indultunk haza, így megint fitt vagyok, friss és kipihent, de az élet nem áll meg, talán ma is kimegyünk a fesztiválra. Ahogy mindenki tudja: kettőt választhatsz az alábbiak közül: szociális élet, jó jegyek, alvás. Az alvás várhat :D