Joyeux Noël, avagy a történet vége

Kedves Családom, Barátaim, egyéb véletlenül idekeveredett olvasóim!

Kis kalandom Európa másik felén véget ért, a négy hónap utolsói napjai rohamtempóban, kicsit döcögősen, elintézendőkkel terhelten, de nagy várakozásban teltek.

Teljes joggal számon kérhetitek, hogy bizony kimaradt az élménybeszámolóból jó néhány fontos esemény. Ezt nem tagadom, a végső zárás előtt tehát következzék egy gyors beszámoló az utolsó néhány hétről.

Először is: véget ért a kutatás, Kata most már kutat ás éjjel-nappal, már a termálvíz is feltört a kertben :D Na jó, valójában az utolsó hét a laborban egyfelől hektikus volt, hiszen össze kellett hoznunk egy tudományos, kellően megalapozott, maximum húszoldalas beadandót, utána pedig mindebből egy prezentációt is el kellett készíteni. Mivel kezdett túl simán alakulni a dolog, a témavezetőnk némi kerékkötésként megismételtetett velünk pár kísérletet, és nem igazán siette el a beadandó javítását sem, így elég sokat vártunk. De végül minden elrendeződött, megvívtuk harcainkat a laptopomon levő kőkorszaki office adta kompatibilitási problémákkal, hipotéziseket alkottunk csak azért, hogy elvessük őket, néztük a laborból a naplementét, majd egyszer csak eljutottunk arra a pontra, amikor elküldtük a végleges verziót.

Kedvenc munkatársaink

Chloé is barátkozott :)

A labor ablakából

Az utolsó szabad hétvégére is szerveztünk programot: elmentünk Chambord-ba, az építészetileg egyszerre őrült és zseniális vadászkastélyba. Angers-ból indultunk, tehát vissza kellett oda térnünk, szokás szerint telekocsival mentünk. Érdekes módon olyan érzés volt, mintha hazamennék, a mobilház után a kis 12 négyzetméteres szoba furcsán tágasnak hatott.

Chambord-i enteriőr

A kirándulásra sikeresen kiválasztottuk a teljes ott-tartózkodás alatti leghidegebb napot szerintem, de akkor még ezzel nem törődtünk. Kicsit visszaköszönt az osztálykirándulások hangulata, amikor kora reggel az erasmusosokkal felszálltunk a buszra és végtelennek tetsző ideig zötykölődtünk, némi szunyókálással, ördöglakatozással, dumával elfoglalva magunkat. 

Mögöttük a park

Végre megkaptuk a JPEMS-pulcsit is, úgyhogy már le sem tagadhatjuk, hogy Angers-ban voltunk. (nem mintha le akarnám tagadni).

Chambord körülbelül a semmi közepén áll, most persze a park sem volt túlzottan látványos, mert bármennyire is enyhe a tél, azért a rózsalugas számára nem elég meleg. Maga a kastély hatalmas, de azért nem állt el tőle a lélegzetem (lehet, hogy megcsömörlöttem már a sok kastélytól és katedrálistól? :P). Végigjártuk a termeket, de időről-időre azért vissza kellett térnünk a kandallókhoz, mert bizony fél-egy óra alatt mindenki csontig átfázott a rideg kőfalak közt.

A tetőn

Fagykárok elhárítása :D

 A kettős hélix alakú lépcsőn (állítólag Leonardo hozzájárult a kastély tervezéséhez) a tetőre is felmásztunk. Igazán impozáns volt a sok különös tornyocskával, csipkézett kőpárkánnyal, na meg a kilátásra sem lehetett panaszkodni. Ugyanakkor egyszerűen túl sok időnk volt: miután végigjártuk a kastély összes zugát, állandó vendégek voltunk a kekszes boltban (ahol minőségellenőrzés céljából kóstoltunk,  kisebb sáskajárást okozva...). 

Egy dolgot nem lehet kihagyni: elkészültek itt az első közös pulcsis csoportképek. Mindenki lelkes és vidám, szerencsére nincs ránk írva, hogy közben megfagytunk :D

Kis csapatunk egyenpulcsiban

Lassan össze kellett pakolnunk és visszaköltözni Angers-ba, úgyhogy ismét felkerekedett a csapat, akár a vándorcirkusz: bőröndök, biciklik, hátizsákok. A mai napig nem tudom, hogy sikerült mindenkinek épségben minden cuccal megérkezni. Ha csak egy reklámszatyorral több lett volna nálunk, szinte biztos, hogy valami (rosszabb esetben valaki) Nantes-ban marad véletlenül. 

Az Angers-ba való visszatérés egyet jelentett a végső prezentáció idejének elérkezésével. Szinte magam előtt látom, ahogy a kisördög gonoszan dörzsölgette össze kezeit, amikor nulla internetkapcsolat fogadott minket a koliban. Nesze nektek, így dolgozzatok a prezentáción távmunkában! Úgyhogy a végén egy nap alatt fejeztük be a diákat és mindössze három olvasópróba után egyenesen be lettünk dobva a mély vízbe. Szerencsére nem fulladtunk meg, habár a világcsúcsok döntögetésére sem került sor. Elsőként prezentáltunk, és leginkább a "túléltük" kifejezéssel lehet leírni a benyomásaimat, hiszen minden bevezető, üdvözlő szöveg nélkül kihívtak minket, és mire felfogtuk, mi történik, addigra túl is voltunk rajta. 

Utolsó együtt töltött pillanatok

A koliban még utoljára összegyűltünk a konyhában, kezdtük már megérezni, hogy bizony mindjárt vége. Csütörtökön megkaptuk a bizonyítványt (meglepően jó eredménnyel, úgyhogy a kövek egymás után gördültek le a szívemről), tervek, búcsúzkodás, tavalyi és tavalyelőtti JPEMS-esek...csak kapkodtam a fejem, hogy eljutottunk az utolsó napokig.

Volt egy spontán záróbulink is, Emilie meghívott minket a lakásába, játszottunk, utoljára próbáltuk a franciák és a pálinka kapcsolatát javítani (mérsékelt sikerrel), majd vissza kellett térnünk az utolsó busszal. Pont. Senki nem tudta felfogni, hogy eltelt a négy hónap, és még vagy egy óráig álltunk a koli előtt az éjszaka közepén, mintha azzal el tudnánk napolni a búcsú pillanatát.

Egyre közeledett a karácsony

Ekkor már "hajléktalan" voltam, és tudom, hogy a magyar panaszkultúrát építgetem ezzel, de muszáj erről két szót szólnom. A kolis szobakulcsot meg a mágneskártyát csütörtökön délben vissza kellett adnom a tökéletesen tiszta szobával együtt. Figyelem, a tökéletesen tiszta nem csak egyszerű, mezei tisztaságot jelent: olyan szinten értelmezendő, hogy nyugodt szívvel merj enni a padlóról és nagyítóval se találj porszemet. Reggel hattól takarítottam fél 12-ig, de nem volt elég: újrapucoltatták velem az ablakot, az ágy alatti fiókokat, a hűtőt, a kukát, a seprűt, a lapátot...szerencsére végül minden rendben volt, de azért a kukacoskodás iskolapéldájaként fogom ezt emlegetni egy darabig.

Miután ilyen módon ki lettem dobva a szobából, az utolsó éjszakám Iris szobája előtt töltöttem a folyosón a tértágító bűbájjal való kísérletezgetéssel. Értsd: tele bőrönd, plusz két reklámszatyor, aminek a tartalma még valahogy bele kellett, hogy kerüljön a bőröndbe. És MEGCSINÁLTAM. Nem tudom, hogy, de hajnali négyre sikerült mindent belepakolni a poggyászba, és még kisebbnek is nézett ki, mint amikor eljöttem otthonról. Viszont a látszat néha csal: másnap a repülőtéren kiderült, hogy bizony három kilóval több a súlya, mint odafele volt. Ez két dolgot jelent: terheimet csökkentendő a pénztárcámon könnyítettek a csomagfeladásnál, és végleg bebizonyosodott, hogy létezik a tértágító bűbáj. Hoppá, gyorsan levédetem, mielőtt ellopja valaki az ötletet :D

Utolsó csoportkép

 Végül tehát felszállt a gép, és visszatértem a régi életembe. Hálás vagyok, amiért itt lehettem, életre szóló élményeket gyűjthettem és a része lehettem ennek a csodás kis csapatnak. Remélem, megmaradnak ezek a kapcsolatok, és várunk mindenkit Szegedre, az augusztusi találkozóra. 
Most otthon ülök, amolyan Igazából szerelem által ihletett módon a karácsony körülvesz. Hiányoztatok, jó Veletek újra itt, Magyarországon.

És következzék a végső leltár:
Pozitív oldal (la vacheeee...)

• a multikulti társaság, akikkel szinte kis családdá alakultunk
• a lefekvés előtti traccs Irisszel (congratulations, it's the 25th of December :D)
• a francia városok bájos, történelmi hangulata
• az óceán
• a vagány felhők
• a zöld biciklim, avagy éljen a szabad közlekedés!
• a nantes-i mobilházakban a spontán esti bulik
• na meg az ingyen uszoda
• a "nyelvleckék" (esszenciális kifejezések a résztvevő országok nyelvein, hogy mindenkit elküldhess a búsba úgy, mint a helyiek)
• a high-tech eszközök a laborban, amiket itthon nem valószínű, hogy látunk
• a francia gasztronómia, főleg a csúcsszuper menza (még mindig...tudom, nem meglepő)
• a fejlett telekocsizás, tanulhatnánk tőlük
• nincs mobilnet (egyfelől bosszantó, másfelől végre leszoktam a facebook ötpercenkénti ellenőrzéséről)

És a negatív (putain...)

• szinte senki nem beszél angolul, még a nemzetközi koliban sem!
• a bonyolult francia adminisztráció 20 felesleges körrel (egyszerű esetben)
• a nem létező vagy lehetetlenül lassú internet
• MCQ-k
• a végső takarítás kálváriája :P
• a francia babazsúr szintű, este 8-kor kezdődő bulik 
• a leves hiánya

Mindent összevetve azonban a pozitív oldal erősen felülír minden negatívumot. Köszönöm, hogy a JPEMS harmadik generációjának része lehettem! :)

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek, élvezzétek, hogy a szeretteitekkel lehettek! (higgyétek el, ez a legcsodásabb dolog). Ezzel búcsúzom, bár lehet, hogy nem végleg: ha egyszer elkezded az utazgatást, a nagyvilág mindig csábítani fog. Talán a közeljövőben ismét útra kelek, és ígérem, a beszámoló nem marad majd el :)