Angers nights

Viszonylag hosszú Csipkerózsika-álom után nekikezdek az újabb kisregényemnek :) Tudom, hogy sokan vártátok már, hogy írjak, csak kicsit sűrű volt a program, tegnap este/ma reggel (?) fél ötkor feküdtem le, de erről majd picit később.

Péntek

A kastély este

A lenyugvó nap fényében fürdő katedrális

Esti fények a téren

Először is szeretnék hírt adni a hivatalos ügyekkel kapcsolatos fejleményekről. Sikerült befizetni pénteken a lakbért (tűzijáték, fanfárok, angyalok kórusa...), de tényleg igaz, hogy a pokolban a franciák lennének a szervezők, mert valami hihetetlen, mennyire lassan haladtunk, persze angolul nem beszéltek, de ez már nem újdonság igazából. Kettes számú jó hír: megkaptuk a "Proof of residence"-t, azaz a papírt, ami igazolja, hogy ideiglenes angers-i lakosok vagyunk. Folyománya: nyithatunk francia bankszámlát, utána lehet francia telefonunk és végre-valahára biciklink. Persze csak leghamarabb holnap, mert vasárnap van, ilyenkor megáll az élet, emlékeztek, ugye? :)
Egyébként francia SIM-kártyám már van, egy olcsó kártyafüggetlen telefont kell szereznem, és havi 4 euróért két órát telefonálhatok és korlátlanul SMS-ezhetek. Ez azért elég jó ajánlat.

A lányok és a miniatür hidacska

Kolozsvári lányok

Pénteken este belevetettük magunkat az éjszakai életbe. Elkezdődött Angers-ban az Accroche Coeurs fesztivál, a belvárost ellepték a legkülönfélébb művészeti ágak képviselői. A dress code az, hogy legyen rajtad valamilyen toll, úgyhogy lőttem pár galambot, amikor elmentünk befizetni a lakbért. Na jó, igazából csak a földön találtam tollakat, de ez így kicsit menőbben hangzott. A román lányokkal együtt mentünk, egy picit bolyongtunk a sikátorok közt, amíg odataláltunk a találkozási pontra, de megérte, mert csudaszép utcácskákat láttunk. 

Hullanak a tollak

Nagggggyon alternatív

Végül elértünk a térre, mi voltunk az elsők, mert a többiek másutt vártak ránk. Egy nagy, kövezett teret képzeljetek el, volt ott egy hasonló épület, mint mondjuk nálunk a Szépművészeti, a közepére meg egy bizarr színpadot állítottak fel, leginkább egy állványzathoz lehetett hasonlítani. Hamarosan megérkezett mindenki, utána felállítottak minket, kértek, hogy majd kövessük a darabot...hmm...érdekes kezdet. Maga a színdarab, őszintén bevallom, számomra túlságosan alternatív és kortárs volt. Valamiféle utópia volt, de nem segített, hogy franciául mondták az összekötő szövegeket. Nem klasszikus színházi élmény volt, inkább valamiféle táncos-akrobatikus műsor különféle pirotechnikai látványelemekkel meg furcsa kosztümökkel fűszerezve. 

Csipet-csapat

A városban indul az élet

Az egyik szereplő például állandóan kukorékolt, tollakat hullatott és nagyon érdekesen ugrált. Néha a közönség között is játszottak, különféle futurisztikus, guruló járművekkel körözgettek, mi meg félreugráltunk, ha közeledtek. Összességében rendkívül látványos volt, néha szinte cirkuszi szintet értek el az akrobatikus elemek, volt, hogy a kb. főszereplőnek mondható, a csirkeemberrel megszökő nő spárgában lógott a levegőben vagy 6-8 méter magasan két hosszú sálszerű textilcsík által rögzítve. Nem mondom, hogy mindent értettem, de jól éreztük magunkat.

Party hard

Utána be akartunk ülni valami kis bárba, talán vízipipázni, de végül belebotlottunk egy random bandába. Valami egészen különleges élmény volt, leginkább tárcsára emlékeztető, tálszerű ütőhangszereken játszottak, és pillanatok alatt olyan hangulatot teremtettek, mintha egy őrült karneválon vagy utcabálon lettünk volna. Bámulatos, mennyi dallamot elő tudtak varázsolni abból a fém "izéből", a tömeg meg lelkesen követte őket, bárhova mentek. Persze mi is mentünk velük, Andris meg Fatime élvezte talán a legjobban, de mindenki táncolt, ugrált, csodás volt.

 A város is ünneplőbe öltözött, a katedrális tornyára mindenféle furcsa fényjátékokat vetítettek. Zászlók, csíkok, kockák, tobzódtunk a vizuális ingerekben.  Persze voltak mutatványosok, árusok, egyebek is, mint minden hasonló eseményen.

Madalina, a "water buddy"-m

Charlotte-tal

A kedvenc hidam

Szombat

Kis esti Angers

A bulitól egy köpésre

Úgy tűnik, Franciaország átállítja teljesen a bioritmusomat, ugyanis 10 órakor keltem fel, de csak azért, mert csörgött az ébresztőórám. Hihetetlen :D Szerettem volna egy picit dolgozni, de megint elment a napom elég gyorsan. Estére meghívott minket Sylvain az open doors nevű, Hollywood-Bollywood tematikájú házibulijába, ami igazán nagy kihívás, ha az ember csak átlagos ruhákkal pakolta tele a bőröndjét, és nem is szándékozik jelmezt venni. Egyébként ezen a délutánon volt először honvágyam úgy igazán, muszáj volt hazatelefonálnom. Még s SZIN-en fáztam meg, és azóta sem sikerült száz százalékig rendbejönni, sőt az esti utcai fesztivál rontott picit a helyzeten. Olyan furcsa volt, hogy most nincs senki, aki főzne nekem egy teát, kicsit megszeretgetne, hiányzott az otthon melege. Szerencsére át tudtam lendülni a holtponton, aludtam két órát, utána elmentünk futni, és ismét kerek lett a világ. 

Konyhai labor

Buli a konyhában :P

Végül az esti bulira a bollywoodi témát szemeltem ki, amihez Lilla pöttyös sálja volt a fő eszköz. Nem mondom, hogy autentikus szári lett belőle, de mindenképp érződött az igyekezet. Jó volt így skype-olni, mintha áthelyeztem volna a székhelyem Indiába. 

Party people

Sikerült lekésnünk a buszt, de végül az éjszakai busszal, egy-egy üveg ciderrel felszerelve sikerült eljutnunk a helyszínre. Gyönyörű a kis tér, ahol a ház áll, tiszta történelem szokás szerint. Maga a buli...huhhh...őrület, még életemben nem voltam ilyen házibuliban. Mindenki be volt öltözve, kicsit előhozta bennem a halloweeni kószás bulik emlékét. Voltak egészen őrült jelmezek is, mindenki kitett magáért, de legfőképp a házigazda. A konyhában teljes laborfelszerelés volt, pipetták, Petri-csészék, gumikesztyűk, gyógyszernek kinéző cukorkák, na meg világító abszintos üvegek. 

Lillával

No comment...

A legőrültebb a fürdőszoba volt, színes löttyökkel töltött óvszerek lógtak a plafonról, mesepornó ment egy peep-shows jellegű fal mögött. Az egyik szobában volt egy fotós fülke is, sorra készültek ott a képek. Rengetegen voltunk, nem csak JPEMS-esek, de Sylvain francia barátai is, igazán őrült parti alakult ki, egy csomó emberrel beszélgettem, néha voltak kommunikációs problémák, de ettől csak izgalmasabb lett. Volt, hogy kinn ücsörögtünk a ház előtt, máskor csak bent táncoltunk a méltán lassan a feledés homályába merülő Gangnam style-ra, közben megkóstoltunk mindenféle fura francia italt. A legérdekesebb a kivájt fél görögdinnyébe rakott, vodkás-epres-zselatinos kocsonyaszerű anyag volt, bizarr...
Végül egészen későn, gyalog indultunk haza, így megint fitt vagyok, friss és kipihent, de az élet nem áll meg, talán ma is kimegyünk a fesztiválra. Ahogy mindenki tudja: kettőt választhatsz az alábbiak közül: szociális élet, jó jegyek, alvás. Az alvás várhat :D