Tegnap végül nem mentem be a városba, helyette igazi lusta napot tartottam. 11-kor kászálódtam ki az ágyból, és jobban meggondolva el sem hagytam a kolit egész nap. Néha ilyen is belefér, de azért nem jellemző rám annyira.
Egy nagy előnye viszont volt a napnak: végre kipihentem magam, és ma már nagyságrendekkel jobban vagyok, mint előző héten voltam. Azt hiszem, lassan el fog múlni a megfázásom, már épp ideje, hogy meggyógyuljak. Tegnap maratoni skype-olást is tartottam, jó volt egy kicsit (??) beszélgetni az otthoniakkal. Egyébként akik kimentek a fesztiválra, azt mondták, nem maradtam le semmiről, úgyhogy nem bánom, hogy feltöltöttem az energiakészleteimet egy újabb éjszakázás helyett.
Ma viszont már mehetett minden teljes erőbedobással, kiderült végre, hogy a kutatói modul hogy fog alakulni. Végül az összes magyar Nantes-ba megy, én egy angers-i lánnyal, Chloéval leszek együtt és egy tüdőgyulladást okozó baktériumtörzs ostorának az egyik fehérjéje által kiváltott immunválaszt fogjuk egereken vizsgálni. Izgalmasnak hangzik, és már azt sem bánom, hogy várost kell váltanom, annál többet látok Franciaországból. Az ilyen témaválasztások mindig bajosak, genetikára is kellett prezentációs témát meg partnert választanunk, de szét lettünk választva Madalinával, mert megint franciákkal kellett összeállni. Nem baj, majd kialakul minden, már látom a fényt az alagút végén. Ha minden jól alakul, holnap felhívja Jean a biciklikölcsönzőt, és szerdától talán két keréken közlekedhetünk végre. A szomszédos sportközpont is megnyitotta kapuit, fel szeretnék venni pilatest és step aerobicot, remélem, lesz hely az órákon. Jó itt futni, de ma sem mertem elindulni, annyira lógott az eső lába, és ha beáll az igazi óceáni éghajlatra jellemző, nedves idő, nehezebb lesz szabadtéri elfoglaltságokat tervezni. Úgyhogy éljen a sportközpont :D
A másik nagyon fontos változás, hogy visszanyertem a lelkesedésemet. Volt egy ideiglenes motivációvesztésem másodév második félévében, de most nagyon tetszik minden, ma is végig lelkes voltam genetikán, fantasztikusan érdekes minden, amiről szó esik. Az meg csak hab a tortán, hogy angolul kell megértenünk mindent és megértetnünk magunkat. Úgy érzem, ez nagy előnyt jelenthet később is.
Most viszont au revoir, folytatom az angol jegyzetek tömeges gyártását.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése