Költözés!

Eljött az a pillanat, amikor a blogom címe már elévült: már nem tartózkodom Angers-ban.
 Most egy darabig kisebb csapongás lesz jellemző, hiszen retrográd bejegyzésekkel igyekszem mesélni mindarról, ami kimaradt, ugyanakkor az újabb információkat is meg szeretném osztani Veletek.

A lényeg, hogy múlt héten véget ért a vizsgaidőszakunk és ettől a héttől kezdetét veszi a kutatói modul, amit történetesen Nantes-ban fogunk végigcsinálni. A szállásunk egy kempingben van, mobilházakban, de nem az osztálykirándulásokról ismerős, favázas, mindenféle ízeltlábú vendéget magában foglaló, emeletes ágyas házikókra kell gondolni. 
Amibe beköltöztünk, az nagyon modern, teljesen felszerelt konyhával, megbízható fűtéssel, fiatalos bútorokkal. A miénkben hárman lakunk, a másikban négyen, ami az angers-i kis "chamber" után furcsa, ugyanakkor nagyon kellemes is. 

Tegnap egy csodálatos fondüvel fogadtak minket a nantes-iak: ipari mennyiségű olvasztott francia sajtot ettünk meg bagettal, közben minden létező téma szóba került. Mindenki nagyon élvezte, mert a vonatozás nem volt gyerekjáték. Ugyebár öt hétre össze kellett pakolnunk, plusz vittük a biciklinket is, ami így már akrobatikus készségek vagy plusz végtagok meglétét feltételezi, de szerencsére a többiek segítettek. Zárójelben jegyzem meg, hogy mindenki csak a londoni emeletes buszokról beszél: az emeletes vonat és metró legalább annyira tipikus itt, Franciaországban.

Ma abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy Chloé-val csak kettőre kellett bemennünk a laborba, így aztán a délelőttöt rászántam a városközpont felfedezésére. Már megtanultam, hogy a körforgalomban befele kell jelezni minden kijáratnál, ahol nem mész ki, így szerencsére nem lettem aszfaltmatrica, el sem tévedtem, úgyhogy kezdek büszke lenni magamra :D 

Néhány szó Nantes-ról: körülbelül 300 000 lakosa van, tehát Angersnál jóval nagyobb, ami meg is látszik. Több villamosvonaluk van, sajnos nem olyan kedves színesek a villamosok, de mivel notórius biciklis vagyok,ez kevésbé érint. Sokkal iparibb jellegű, a Loire partján körbenézve egy csomó toronyházat lehet látni. Szerencsére a városközpont barátságos, itt is van (természetesen :P) kastély, katedrális, bájos öreg házak. Körülbelül 50 kilométerre van az óceántól, aminek két folyománya van:

1. El szeretnénk menni az óceánpartra, ha már egy köpésre vagyunk tőle.

2. Az időjárás kegyetlen. Amióta megérkeztünk, a folyékony csapadék minden létező formájával találkoztunk. Hol csak mikroméretű cseppek szállnak a levegőben, hol leszakad az ég, de teljesen kiszámíthatatlan, öt perc múlva milyen intenzitással fog esni. Áldom az eszem, hogy vettem egy vízálló kabátot :)

Ma délután voltunk először a laborban. Kezdem átértékelni a Nagyokit, ez az épület valami alulmúlhatatlanul ronda. Kívül libaf*szöld csempék, belül erős svéd befolyásról tanúskodó kék-élénksárga színek, mindez egy rettenetes szocreál stílusba ágyazva. Borzalom.
 Mindenesetre a labor modern, a témavezetőnk nagyon készségesnek és kedvesnek tűnt. Csütörtökön kezdjük a munkát, holnap lesz egy szabad napunk, úgyhogy igazán szerencsések vagyunk. Mondjuk az egérkísérletek gondolata még kissé elborzaszt, de majd igyekszem nem belegondolni és figyelmen kívül hagyni a "cukiságfaktort". 

A rövid körbevezetés után mehettünk is haza, útközben körbenéztem a japán kertben, ami az Erdre folyó egyik kis szigetén van a városközpontban. Szó szerint a nyugalom szigete, könnyen lehet, hogy néha kijövök majd bambusz alatt andalogni. Mindig is vonzottak a szép parkok, úgyhogy azt hiszem, nem meglepő, hogy belopta magát a szívembe.

Nos, ennyi volt a rövid tájékoztatás a status quoról :D Ha minden igaz, elmegyünk ma úszni, mivel a kemping vendégeinek ingyen van. Nagyon várom már, hiányzik a testmozgás. Mivel ez az időjárás nem igazán támogatja a futást, ezért lehet, hogy átvedlek halacskává a következő hetekben :)