Angers, je t'aime

Ma az angers-i életem új lendületet vett: megvan a BICIKLIM (a halleluja felcsendül, a zenekar visszavonulhat a színfalak mögé, köszönöm :D). Simán ment minden, odamentünk reggel nyolcra a kölcsönző elé, pedig csak fél tízkor nyitnak, de jobb biztosra menni, ha már egyszer pórul jártunk. Nos, nyolckor csak mi voltunk még ott Lillával...és negyed kilenckor is...félkor is...végül 2-3 ember negyed tíz fele kezdett szállingózni, mi addigra már túlestünk egy mazsolás csigával kísért pékségben melegedésen meg némi (nem túl intenzív) genetikázáson. Végül egy szőke lány előttünk ment be, de így is előkelő második és harmadik helyen futottunk be a bringákért folyó versenyen. Még színt is választhattunk, így lett az enyém ez az almazöld-piros, háromsebességes, kosaras csodabicaj. Utána rögtön el is indultam vele az egyetemre, és lám, csak harminc perc volt az út, paradox módon kevesebb, mint busszal és villamossal. Cseles ez a város egyébként, a szelíd, dimbes-dombos táj erősen próbára tesz, amikor épp felfele kell tekerni vagy futni. Azt hiszem, Szegeden ezután megállíthatatlan leszek.

Két kerékkel több

Ma kellett előadnunk a genetika prezentációnkat, egy angers-i lánnyal, Charlotte-tal dolgoztunk a Down-kór prenatális diagnosztikáján. Átnyálaztunk egy rakat szakcikket, "kontrolcé-kontrolvé" módszerrel másoltunk a genetika és patológia tankönyvekből, és megalkottuk a nagy művet. Szegény Charlotte valami hihetetlen lámpalázas típus, meg (mint a legtöbb franciának) neki sem megy az angol nagyon, de igyekezett, és végül sikerült, pedig kicsit tartottam tőle előtte. Annyira jó érzés volt, a román lányok utána gratuláltak és közölték, hogy tanítanom kéne, mert jó volt hallgatniuk a prezentációt. Azt hiszem, valahol csak előjön a rengeteg tanár felmenő hatása, meg valahol mélyen mindig is volt ilyen motivációm, ki tudja, mit hoz még az élet.

A prezentáción munkálkodva egyébként kipróbáltam a Belle-Beille-i könyvtárat, még közelebb van, mint a TIK Szegeden hozzám, ami azért nagy szó. Nem volt ott szinte egy lélek sem, alighanem odaszokunk majd, ha szorít az idő, és nem fér bele többet a napba az idő elfacebookozása/elblogolása/elchatelése/elolvasgatása. Emellett találtunk egy csomó francia nyelvkönyvet is, kivettünk Fatival egy-egy kezdőknek valót, úgyhogy a szándék megvan, már csak neki kell állni.

Tényleg, ma lett telefonom is, vettem a Carrefourban, amikor kitekertünk suli után Fatival. Nagyon klassz, amikor negyedik-ötödikes voltam, überkirály volt az ilyesmi kinyithatós, színes kijelzős samsung :D Ráadásul piros is, igazi nőcis. Jó az, olcsó, és ha teszek bele SIM-kártyát, működni is fog ;) Amúgy csupa érdekes dolgot vettem a gasztronómiai kalandozás jegyében, többek között egy befőttesüvegben valami kagylót. Ma ettem belőle vacsira, kicsit félelmetes volt, mert látszik a szeme is, de alapigazság, hogy nem szabad analizálni a tengeri herkentyűket, mert nem lesz gusztusod megenni utána. Ízre nem rossz, csak nem érdemes ránézni előtte.

Soirée Crêpe

 Ha már a gasztronómiai kalandoknál tartunk, vasárnap este közös palacsintasütést szerveztünk, összedobtuk, amink volt. Persze mindenki megpróbálta megfordítani a levegőbe dobva, több-kevesebb sikerrel. Amúgy meg kell állapítanom, a nutellás-banános kombó még mindig verhetetlen, és kicsit honvágyam is lett tőle (Jancsó...:D). A románok meg zenében verhetetlenek, olyan lejátszási listát hoztak, hogy szinte sorban állunk azóta is a számokért. Viszonylag ismert, de nem felkapott, főként régebbi, igényes zene volt, meg néha a poén kedvéért Mizu-szintű román számok, amit mindenki utál, mégis mindenki ismer és a másikat túlordibálva énekli, ha meghallja egy buliban. Utána persze nem mentünk el aludni, mint az ovisok ebéd után, hanem leültünk kártyázni, amit folytattunk még a tanulóban is. Na jó, nem volt egy szofisztikált játék, de mindenki nagyon élvezte. A legacélosabbak tán három körül feküdtek le, én hamarabb kidőltem, de nem is baj, néha muszáj aludni.

Kártyázás a konyhában

Holnap meg folytatódik minden, azzal a különbséggel, hogy a zöld biciklimen fogok szállni reggel :D Állítólag a napfelkelte pont akkor van, és a kastély mellett fogom meglátni a napkorongot, már alig várom. Nincs sok pihenőidőnk egyébként, jövő héten újra prezentáció, aktuálisan a rák genetikájából. Na meg az órák anyaga is gyűlik, de gond egy szál se, majd megoldjuk :) 

Zárásképp fogadjatok tőlem egy újabb "fhransziák- há nooormális?" szösszenetet: itt minden villanykapcsoló fordítva van, mint otthon, szóval akkor kapcsolod le, amikor azt hiszed, hogy fel. Jó éjt mindenkinek, el ne felejtsétek felkapcsolni a villanyt! :D