Újra online

Elég hosszú idő után ismét adok magamról egy kis életjelet, semmi baj nincs, csak sok minden történt az utóbbi pár napban.

Meghatározhatatlan formájú szökőkút az egyetemnél

Az intéznivalók listája egyre csak duzzad, talán sosem fogy el, de érzem, hogy előbb-utóbb sikerülni fog mindent helyretenni, legkésőbb akkorra, mire Nantes-ba kell költöznöm :D 

Dologra! :D

Egyetemi épület (könyvtár, étkezde, jogi kar stb.)

Dupla vili

Az itt-tartózkodásom első Achilles-sarka az nem más, mint a bicikli. Elmentünk még kedden délután a kölcsönzőbe, ott álltunk már fél órával nyitás előtt, egyre gyűlt a sor. Végül a hivatalos idő után fél órával sikerült az ott dolgozóknak hosszú családdal és barátnőkkel folytatott csevegés, kávézgatás után kinyitni, majd mikor végigvártuk a sort, közölték velünk, hogy nem úgy van az, hogy ideállítunk, és lesz is bringánk. Azok, akik ott gyülekeztek, ugyanis már korán reggel ott voltak, lefoglalták a bicajt, és most csak érte jöttek. Tehát haza kellett mennünk, értékes órákat vesztettünk...persze Jean már x alkalommal telefonált nekik, hogy van-e 14 szabad járgány, de persze akkor nem voltak képesek megmondani, hogy reggel kell odamenni...ekkor éreztem először azt, hogy nem szeretem ezeket a franciákat.

Időutazás

 Nem baj, mi azért nem akartuk feladni, mára már tervbe vettük, hogy nyitás előtt 1-2 órával ott leszünk reggel, de miután hatkor felkeltem, a neten láttam, hogy csak fél tízkor nyitnak, nekem meg tízre skype-os konferenciabeszélgetésem volt megbeszélve a kolozsvári témavezetőnkkel, úgyhogy ugrott a dolog. Sebaj, kedden akkor is szerzek egy biciklit, ha egy dzsungelen kell áttörnöm hozzá és közben pókok és kígyók záporoznak rám.

Csak az ég miatt :)

Kukkolók (tűzoltás, ingyen cirkusz)

Faló helyett fal-ló

Talán említettem már, de a szomszédunkban van az egyetemi sportközpont. 

Tele van Angers szép kapukkal meg ablakokkal

Sikerült két tesit is felvennem, úgyhogy majd vár a step aerobic meg a pilates :) Az utóbbit már ki is próbáltam, elég vicces volt, egy negyven-ötven körüli táncos tartja, végig magyarázott franciául, én meg sasoltam, mit kell csinálni. Hiányzott már ez a fajta mozgás a testemnek, el is múlt a mázsás táska meg a sok ülés miatti hátfájásom tőle. Azt hiszem, ez így tökéletes lesz, csak azzal lehetne fokozni, ha átmenthetném Nantes-ba decemberre. 

Indokolatlan mennyiségű sör

Az éjszakai élet továbbra is csábítgat minket, tegnap elmentünk egy la Trinquette nevű bárba. Hihetetlen, de csak este kilencig van nyitva, viszont addig vagy 3 háromliteres ízesített bort megivott a társaság. Az egyik sherryvel meg tán ribizliszörppal volt keverve, a másik is valami piros gyümölcsös volt, majd ezzel lehet otthon kísérletezgetni. 
Ott voltak az erasmusos orvosisok is a bárban, már ismertem közülük kettőt, most még legalább hússzal bővült a kör, de szégyen, nem szégyen, a nevek töredékére sem emlékszem. Annyi az új arc, fejlesztenem kell a névmemóriámat :D 

Soft

Persze kilenckor nem állt meg az élet, még utána elsétáltunk egy másik erasmusos törzshelyre, ott már készítettem fotókat is. Softnak hívják, de egyáltalán nem volt soft az a sörmennyiség, amit ott néhányan megittak. Maga a hely kicsit keleties hangulatú, elég barátságos, tetszett. Persze seperc alatt megtelt velünk az emelet, aztán jöttek a barátok, ismerősök, hirtelen egy francia asztaltársaság közepére kerültem. Mindig fogadkoznak a franciák, hogy nem beszélnek jól angolul, én meg erre mondom, hogy én még annyira sem franciául, de tegnap megkaptam a legjobb választ: nyertem, mert ők magyarul egy szót sem tudnak. 

JPEMS egy része

Ezután persze jöttek a szokásos körök, már mindenki tudja, hogy "Egészségedre!", "Szia!", "Köszi" meg "Szeged a napfény városa, sállálálálá" :D Még a végén egy diszkóba is elnéztünk, de az már kicsit szemhéjkitámasztósan ment, elég álmos voltam már, és valljuk be, nem volt a legklasszabb hely. De legalább megtapasztalhattam utána, hogy igenis lehet szépeket álmodni az éjszakai buszon a koliig, és komolyan hozzá tud járulni az utána következő, négyórás alváshoz.

Sok frhanszia

Ma voltam először "dolgozni" a könyvtárban, a Down-kor prenatális diagnosztikájával foglalkoztunk a genetikás párommal, de inkább beszélgetés volt az egyetemi kávézóban. Nem baj, utána hazafele tudtam kicsit fényképezgetni, az eredmény itt látható :) Tegnap amúgy gyalog mentünk Fatival az egyetemre, ötven perc alatt ott lehet lenni, ha gyorsak vagyunk, és sokkal többet lehet látni így, mint busszal. Meg hatásosabb, mint egy kávé, ki is melegedtünk picit a végére. Rá kéne szokni, nem bánnám meg :)

Óóó, még egy random érdekesség: itt sok helyen úgy szokás, hogy az úttest mellett van a járda és amellett a parkoló, szóval a kocsik átmennek a gyalogosok közt, ha parkolni akarnak. Besenyő Pista bácsit idézve: "Há' noooormáááliss?"