Újabb kalandozások - Rennes

Következzék a szokásos hétvégi élménybeszámoló :)

Megérkeztünk, merre tovább?

Ismét piac

Szinte Párizs

Színek játéka

Megint elrepült hét nap, és igen, december van, ami annyit jelent, hogy cirka 20 nap múlva otthon leszek. Kicsit vegyesek az érzelmeim, mert rengeteg mindent kaptam ettől a néhány hónaptól, ugyanakkor már nagyon várom, hogy találkozzunk az otthoniakkal, körbevegyen a karácsonyi hangulat és magyarul beszélgethessek mindenkivel.

A laborban most újabb részhez érkeztünk: elkezdtük a bakteriológiát, ami annyit jelent, hogy kezdtek agar táptalajos rémálmaink lenni xD Valami hihetetlen, mennyire ki tudja fárasztani a szemet, amikor két különböző kontamináló baktériumtípus mellett meg kell számolgatni a nagyon hasonlóan kinéző, de számunkra releváns, kb. fél mm nagyságú kolóniákat. Mondjuk érdekes volt, hogy válthattunk egy kicsit, már kezdett elegünk lenni az egérgyilkos profilból. Egyre jobban haladunk a beszámolónkkal is, persze még messze van a 15-20 oldalas terjedelemtől, de a helyzet nem kilátástalan :D

Templomok mindenütt

Katedrálisok ismét

Orgona

Korok találkozása

Szerdán kihasználtuk az uszoda melletti jégpálya közelségét és elmentünk négyen korizni. Nem értem, miért ilyen puding mindenki, de nem lehet szinte senkit elrángatni se az uszodába, se a jégpályára, pedig odáig voltak meg vissza, amikor kiderült, hogy ingyen lehet menni úszni. Mindegy, én élvezem, hogy csak az utca másik oldalára kell átmenni, ilyen se sokszor lesz később, hacsak nem építenek a szembe szomszédok egy uszodát, amit utána közössé tesznek :P

Ismét a részletek varázsa

Utoljára tavaly voltam korizni, felsejlettek a jeges estek emlékei. Maga a jégpálya hasonló, mint a szegedi, itt is volt zene, adtak is egy közepesen spanyolcsizmára hajazó műkorit. Eleinte furcsa volt belekezdeni, de utána ment minden, mint a karikacsapás. Kezdem fejleszteni a koris skilleket, már megy a koszorú mindkét irányban. tudok menni kanyarogva előre meg hátra, sőt már kisebb bátortalan forgásokkal is kísérletezgettem. Na jó, tudom, hogy ez még kevés egy olimpiai aranyhoz, de magamhoz képest határozott előrelépés :D

Eltévedt asztronauta

Csütörtök este megint újabb gasztronómiai élményben volt részünk: amolyan alternatív hálaadás napi programként sushit rendeltünk a mobilházba. Hálát is adtunk, amikor meghozták, mert rettenetesen sokat kellett rá várni, és mit mondjak, nem leszek a japán konyha legelkötelezettebb rajongója. Nem volt rossz, különösen wasabival együtt kellemes volt, de azért mi ennél karakteresebb ízekhez vagyunk szokva. Amúgy a franciák teljesen le voltak döbbenve, hogy mi nem szoktunk ilyesmit enni. Hmmm…kíváncsi vagyok, mikor lesz mondjuk Szeghalmon hétköznapi az esti sushirendelés xD

Vitathatatlan, hogy van valamilyen hallgatólagos megállapodásunk az itteni időjárásról döntő égiekkel, mert hétvégén megint csodálatos napsütéssel ajándékoztak meg minket. Már csak próbálom velük lezsírozni, hogy karácsonyra adjanak egy kis havat, és teljes lesz az elégedettség:D

Mivel szinte mindenki elment az egynapos erasmusos párizsi kirándulásra, úgy döntöttünk Irisszal meg Roxanával, hogy nem fogunk mi sem házat őrizni, irány egy random célpont: Rennes.

Jöttünk, láttunk, visszamennénk!!

Egyszerűen imádom

És ilyenekből van több száz

  

A parlament előtt

Egyszerűen csodás

Ha már ennyire spontán választottunk célpontot, az utazás módját is ehhez igazítottuk: minden velem született bizalmatlanságot félretéve telekocsival mentünk. Franciaországban hihetetlenül jól fejlett ez a rendszer, pofonegyszerű regisztrálni, minden adatot megtalálsz az útról, a sofőrről, a kocsijáról. Online fizetsz, a sofőr meg csak akkor kapja meg a pénzt, ha te elárulod neki a regisztrációs kódot, miután elvitt, úgyhogy az ő érdeke is, hogy eljuttasson téged a célhelyre. 

Ultramodern kultúrház

Mi oda-vissza ugyanazzal a nővel utaztunk, aki nagyon kedvesen próbált velünk társalogni, csak aztán rájött, hogy nem terem számára sok babér, mert a franciatudásunk finoman szólva is szegényes.

 De teljesen zökkenőmentesen odaértünk, sokkal gyorsabban, mint számítottunk rá, ráadásul sokkal olcsóbban megúsztuk, mintha vonattal vagy busszal mentünk volna.

Figyelnek minket...

Kezd olyan benyomásom lenni, hogy ha csukott szemmel rábökünk a térképre, és úgy keresünk úticélt, akkor sem lőhetünk mellé, mert eddig bárhova mentünk, minden varázslatos volt.

Ha Angers-ról elmondható, hogy életre kel a történelem, ez Rennes-re legalább annyira igaz. Még anno töltöttem fel képeket a középkori, favázas angers-i házakról: nos, itt körülbelül ezer ilyet találtunk, teljes utcácskák maradtak meg eredeti állapotukban, macskakövekkel burkolva, 1500-1600-as évekből vagy még korábbról származó, bájosan szabálytalan házakkal. Valami elképesztő, mert ezekben mai, modern emberek laknak, 21. századi életet élnek történelmi díszletek között.

Színek, színek megint

Lépcsőn ülős

Mivel semmit nem tudtunk a városról, megkerestük a tuorinformot és felszerelkeztünk térképekkel, prospektusokkal, aztán nekivágtunk az ajánlott városközponti gyalogtúrának. 

Őszintén szólva egyikünkből sem lesz sem taxisofőr, sem tájfutó, mert számtalanszor rossz irányban indultunk el, fejjel lefele néztük a térképet, hasonló finomságok. Végül mégis megtaláltunk mindent, és így, bolyongva, kicsit többet is láttunk.

Bolhapiac

A Harley és a szobor esete

Ki lehetett volna nevezni a napot a templomok napjának is, mert Rennes-ben kastélyt nem találtunk, viszont katedrálisból annyi volt, mint amennyit kocsma van egy átlagos magyar városban. Azt hiszem, nem szorul magyarázatra :D

Hmmm...francia kulináris élvezetek

Ez is a város egy arca

Rennes Bretagne fővárosa, amire szemmel láthatólag nagyon büszke, és annyiszor hangsúlyozzák ezt, ahányszor csak lehet: kis breton zászlók vannak szúrva a sütikbe, breton specialitásokat árulnak, lehetetlen nem tudomást venni ezekről. Érezhetően van egy kis feszültség emiatt Nantes és Rennes közt: Nantes nagyobb, ott van a bretonok kastélya, ugyanakkor ma már nem tartják igazán Bretagne részének, ergo Rennes igyekszik magához ragadni a legjelentősebb bretagne-i város jogát.

A középkori negyeden kívül is van bőven látnivaló: a belváros „maradéka” Párizsra hajaz, nagyon előkelő, elegáns. Láttuk a bretagne-i parlament épületét, szinte olyan, mint egy kastély, előtte a téren nyüzsgött az élet: ott van a „fő” karácsonyi vásár. Nagyon megkísértett minket a körhinta, még egyikünk sem ült fel ilyesmire, pedig itt minden városban lehet többet is találni, de végül úgy döntöttünk, nem csinálunk magunkból hülyét a francia négyévesek előtt :D

Christmas spirit

Itt a Mikulásnak adni kell egy centet, kapitalizmus van

Találtunk egy másik karácsonyi vásárt is, ahol a helyi kézművesek, művészek árulják a portékájukat. Ez a számomra legkedvesebb, középkori városrész szélén bújt meg, egy sátorba kellett bemenni. 

Roxana és Mária

Éééés, dobpergés, meglepetés: egy fotós műveit nézegettük, amikor a hűtőmágnesekre applikált fotók közül egyik megragadta a tekintetem. Megláttam a budapesti József Attila-szobrot, mellette egy hasonló pózban ülő férfivel, és akkorát dobbant a szívem, hogy csodálkozom, amiért nem okozott a Richter-skálán mérhető mértékű földmozgást. Nem tudtam otthagyni, mert mégis, mennyi ennek a valószínűsége, hogy a saját hazád ilyen random módon bukkanjon fel egy francia városban? :)

Ezután már éreztem, hogy a sors keze betette a lábát, ahogy mondani szokás, és madarat lehetett volna velem fogatni. Még sokat sétálgattunk, itt is találtunk jó néhány parkot, újabb katedrálisokat, de többnyire csak átadtuk magunkat a város hangulatának.

Itt nem lehet rossz sétálgatni

Őszi harmónia

Mindenkinek jár a nyugalom

     

Végül a napot egy palacsintázóban zártuk, mert az összes francia azt mondta, hogy addig nem tudjuk, mi az a palacsinta, amíg el nem megyünk Bretagne-ba, és meg nem kóstoljuk az eredeti, utánozhatatlan verziót.

Én és a "Crêpes"

 Be kell, hogy valljam, igazuk volt, de azért majd igyekszem reprodukálni otthon, hogy mások is megkóstolhassák, igazán megéri. Maga az étterem az egyik régi házban volt, a párizsi szombat esti bárunkra emlékeztetett, csak valószínűleg 1-2 évszázaddal idősebb volt.

Amíg vissza nem kellett indulnunk, még nézelődtünk picit, aztán ugyanazzal a nővel mentünk haza, aki reggel is elvitt minket. Azt hiszem, megint sikerült kihozni a hétvégéből a maximumot.